Magyarországon a korrupció a társadalmi érdeklődés középpontjában álló jelenség. Élete során szinte mindenki hallott róla, vagy – rosszabb esetben – személyesen is tapasztalatokat szerezhetett a működéséről. A korrupció nem kezelhető csupán „egyszerű” bűncselekményként, következményei sokkal messzebbre mutatnak. A korrupció ugyanis aláássa a közintézmények működésébe vetett bizalmat, torzítja a piaci versenyt, növeli a közkiadásokat és csökkenti az állami bevételeket, valamint veszélyezteti a demokrácia működését. Súlyos veszélyt jelent a társadalom stabilitására és biztonságára. Az ellene való  fellépés hiányában tartós, mélyreható, az emberek életét súlyosan terhelő gazdasági, illetve társadalmi károkat okoz.
Az Európai Bizottság felhívta a figyelmet, hogy a korrupció elleni küzdelemre kiemelt hangsúlyt kell helyezni. Intézkedéscsomagot terjesztett elő annak érdekében, hogy az európai társadalmakat gazdasági, társadalmi és politikai szempontból jelentősen károsító korrupció ellen a fellépés a kormányzati tevékenységben nagyobb hangsúlyt kapjon. Az Európai Bizottság Az Európai Unió antikorrupciós jelentésében megállapította, hogy a korrupció európai szinten nagy kihívást jelent, hatalmas gazdasági és társadalmi károkat okoz az Unión belül. Akadályozza a gazdasági fejlődést, gyengíti a demokráciát, károsítja a társadalmi igazságosságot és jogállamiságot.

A korrupció megelőzése kiemelt feladat, hiszen mind a nagyvilágban, mind hazánkban folyamatosan óriási a korrupciós veszély. Az államnak kötelessége fellépni a korrupció ellen, és mindent meg kell tennie a jelenség visszaszorítása érdekében. Ezt a feladatot - a jogi és szervezeti keretek biztosításán túl - elsősorban a társadalmi normák megváltoztatásának elősegítésével, példamutatással és következetes fellépéssel tudja ellátni. A magyar Kormány egyik legfontosabb stratégiai célkitűzése, - melyet egyben küldetésének is tekint - hogy Magyarország a világ legkevésbé fertőzött országai között szerepeljen.

Maga a korrupció – a Nemzeti Korrupcióellenes Program (2015-2018) definíciója szerint - a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) XXVII. Fejezetén belüli tényállások és azokon túlmutató minden olyan társadalmi jelenség, amely során valaki a rábízott hatalommal magán- vagy csoportelőny érdekében visszaél.

A magyar közszférában az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) által bevezetett szemlélet szakít azzal a korábbi felfogással, amely szerint a korrupció elleni fellépésnek kizárólagosan elégséges eszköze a már bekövetkezett korrupciós esetek üldözése. Az új szemléletmód szerint legalább ennyire fontos az olyan szervezeti feltételek folyamatos biztosítása, melyek között kisebb valószínűséggel vagy egyáltalán nem fordulnak elő korrupciós esetek. Mint oly sok más káros jelenséget, a korrupciót is könnyebb és költséghatékonyabb megelőzni, mint az általa okozott károkat kezelni, helyreállítani.

A Kormány célja az átlátható, értékelvű közigazgatás, valamint a közpénzekkel való rendeltetésszerű felelős gazdálkodás megteremtése. Ennek előmozdítására az Állami Számvevőszék (a továbbiakban: ÁSZ) „twinning light” projekt keretében vállalta, hogy évente feltérképezi a közintézmények integritását, mely során azonosítja az intézmények működésében rejlő kockázatokat, és a mérséklésükre kiépített kontrollokat.

Az ÁSZ 2011-2017 között évente, összesen 7 alkalommal végezte el a kérdőíves felmérést 15 intézménycsoport vonatkozásában. A vizsgálatokat felölelő időszakban háromszorosára – 3346-ra – nőtt a kérdőíveket önkéntes alapon kitöltő szervezetek száma. A kutatás eredményei bizonyították, hogy a felmérésben való részvétel önmagában is erősítette az integritás tudatosságát azoknál az intézményeknél, amelyek legalább öt alkalommal vettek részt abban. A kockázatokat mérséklő kontrollok kiépítettségét jelző mutató több mint 12 százalékponttal magasabb, mint az egyszer résztvevők kontrollszintje.
Kijelenthető továbbá, hogy az integritás alapú gondolkodás, és az annak való megfelelés igénye a közszféra intézményeinek széles körében már megjelent.
Az ÁSZ 2018-ban megújította a kérdőíves Integritás felmérését: rövidítésre került a tapasztalatok alapján a kérdéssor, továbbá lehetőség nyílt az online kitöltésre. Újdonság, hogy a kitöltők számára önértékelést nyújt az egyes integritási területekre vonatkozóan, amelyek segítséget nyújtanak egyes saját vagy korábbi eredményekkel történő összevetésre ezzel tovább támogatva az intézmények fejlődését az integritás területén. A 2019-es – sorrendben kilencedik – kérdőíves kutatáshoz minden korábbinál több, mintegy 4002 közpénzből működő, közvagyon kezelő szervezet csatlakozott.

A felmérésben való részvétel önkéntes volt, így bizakodásra ad okot, hogy egyre több közintézmény kötelezi el magát az integritás kultúrája mellett, amit a felmérésben résztvevők dinamikusan növekvő száma mutat.
A korrupció elleni fellépés azonban nem szűkíthető egyszerű jogi keretek közé, de természetesen a jogi megoldások és szabályok megteremtése elengedhetetlen hozzá. A korrupció jelenségét etikai kérdésként is szükséges megközelíteni, azaz elengedhetetlen az etikai normarendszer megteremtése, párhuzamosan a jogi szabályozókkal. Az etikai előírások – szemben a jogszabályokkal – már nem a társadalom egészét, hanem annak szűkebb, jellemzően egy-egy hivatásrend tagjai részére írnak elő jogokat, kötelezettségeket, illetve felelősségi köröket. Könnyelműség lenne azonban azt hinni, hogy a társadalom, az állampolgárok nem tartoznak semmilyen felelősséggel a korrupció elleni sikeres fellépésért.